VNA Galéria (Pécs, Jókai tér 2.)
Megnyitó: 2015. október 8. 18.00
Megnyitja: Aknai Tamás – Professor Emeritus
A kiállítás 2016. január 14-ig tekinthető meg.
Első egyéni kiállításom címét teljesen véletlenül, ugyanakkor szerencsésen Gabriel García Márquez: Száz év magány című könyvéből vettem. Az a ma már általános dadaista elgondolás vezetett, hogy valahol kinyitom, és majd találok egy jó részletet, amit használhatok. Így aztán a részlet, vagy inkább szószerkezet egyáltalán nem utal az eredeti műre, hiszen nem egy onnan megszokott, felismerhető idézet. Az, hogy honnan van csupán számomra fontos. Úgy tűnik, fontos annyira, hogy megosszam.
Mégpedig azért, mert miután kinyitottam és találtam is hozzám közeli szavakat, önkéntelenül beindult a motor, hogy társítsak. Párhuzamot keressek a munkáim és a mű között, már amennyiben van. Azt hiszem, van.
Az utóbbi években készült festményeimben egy tárgyon keresztül, mely szinte motívummá nőtte ki magát, próbáltam keresni a kérdéseket és a válaszokat azzal kapcsolatban, ami foglalkoztatott.
A tárgy a sisak. A bukósisak, melynek bezártsága, maszkszerűsége, koponya formája izgatott. Igyekeztem és igyekszem most is ezt kibontani többféle megközelítésből mind technikailag, mind tartalmilag.
Próbáltam széles skálán mozogni az absztraktabb és a naturalisztikus kidolgozás között. Sokszor dolgozom fotó után, mivel a lehető legátgondoltabban, legtisztábban szeretném látni magam előtt, hogy mit fogok festeni. Ezért a tudatosság meghatározó az ilyen típusú munkáimban. A vázlatolás is fontos, hiszen ez az első megjelenési formája a későbbi képnek. Majd ezt egy digitális munka követi, amire az esetleges vágások, utómunkálatok miatt van szükség. A festés csak ezek után a következetes előkészületek után következik.
A véletlenszerűség kizárása nem minden munkámban ilyen hangsúlyos, hiszen ennek a pontosan átgondolt, merevebb hozzáállással készített munkafolyamatnak ellentéteként jelentkezett egy szabadabb, pillanatszerűbb megfogalmazás, mely expresszívebb irányba mozdul el. A más és más megfogalmazás tartalmilag is befolyásolja a képet, az összbenyomást.
Alakjaim általában háttal vannak és meztelenek. A meztelenség paradox jelenik meg a sisakkal szemben, egyfajta kitettségre, kiszolgáltatottságra is utalhat. Az arc eltakarása, mint az individuum elrejtése, bezárása is értelmezhető. A portré, nem-portré kérdésköre, a portré lényegének kétségessége is foglalkoztat. Az elidegenedést, eltávolodást, az ember tárgyszerűsége mind olyan fogalom, amiket valamelyest körbejárok a műtermi munka során.
A tárgy értelmezése, majd újra és akár át-értelmezése. Ez az a folyamat, ami mozgat, időnként a szürrealitás határát súrolva.
képek:
kiállításnyitó:
