VNA Filmklub a Belvárosban – Őszi szonáta

IMDb, trailer

Őszi szonáta (Höstsonaten, Ingmar Bergman, 1977)

Ugyan az Őszi szonáta nem tartozik Bergman legutolsó filmjei közé, de jól mutatja azt, hogy idős korában merrefelé haladt a művészete. Általában megmaradt az értelmiségi és művészkarakterek kamaradrámájánál, de klasszicizálódott, elhagyta modernista filmjeinek absztrakt, néha irreális jellegét, filozófiai kérdéseit és a hétköznapok emberei, problémái felé fordult.
Ebben a történetben egy zongorista anya látogatja meg hét év után felnőtt lányát és férjét. A jó hangulatban kezdődő találkozó egyre rosszabbra fordul, mivel kiderül, hogy a lány a házban gondozza értelmi fogyatékos húgát, akiről az anyjuk legszívesebben nem is venne tudomást. A művésznő éjjel felriad egy rémálomból, majd beszélgetésbe elegyedik a lányával, akiből előtörnek a gyerekkora óta felhalmozódott indulatok, amiért elhanyagolta őt és a zenét választotta a családjával szemben.
Jól ismert Bergman-témák – a protestánsok istenkeresése, a művész-lét kontra a polgári életforma – jelennek meg, azonban korábbi műveihez képest szokatlan módon nem pár- vagy testvér-, hanem szülő-gyerek kapcsolatban. A névrokon és főszereplő Ingrid Bergman utolsó mozifilmje.
(Pucher Bálint)

Nyitott Műterem (Pécs, Jókai tér 2.)
vetítés: 2018. január 15., 19.00
bevezeti: Pucher Bálint